Légy óvatos, ha a szerelem eljő

Amikor én még kislány voltam, nem is értettem a felnőtteket nem értettem, miért nincs minden embernek párja, miért nincs egyenlőség a férfiak, és a nők között, ha egyenlő arányban oszlanánk el, akkor mindenkinek lehetne párja, csodálatos világ lenne ez. Egyre inkább cseperedtem én is már láttam sok, sok rajzfilmet, amiben a herceg mindig rátalál a királykisasszonyra. Szép kismesék és a kislányokat csodás hitbe taszítva építik a mesék írói várukat. Igaz is idővel úgyis rájönnek, hogy ezek csak mesék, és a valóságban nem így történnek meg a dolgok ám, de 16 éves fejjel is élhetünk még tévhitben, merthogy nem csak a kiskori meséinkben találkozunk a tökéletes hercegekkel, de minden filmben a tökéletes pasi, és nő mutatkozik meg, hogy ez mind nem létezik, sajnos sokan csak későn döbbenünk rá. Tizenöt esztendős lehettem talán, amikor először lettem csupa fülig szerelmes. Találkoztam egy sráccal a falusi ünnep hajnalán. Ránéztem és szeme káprázatossága és mosolyának elbűvölő világa magával ragadott azonnal. Volt benne valami, valami különös, szép bájos és aranyos egyszerűen a humora, a modora, a kedvessége maga volt a tökéletesség. Elhittem a tündérmeséket, hogy én rátaláltam a hercegemre, és igenis illettünk egymáshoz. Később romba dőlt, összeomlott a gyerekkori álmom, a hitem a tökéletességgel kapcsolatban, mert ha valaki, akkor ő tényleg az volt. Legalább is ezt hittem, mind addig, amíg össze nem tört, mint egy porcelán babát. Ez engem nem tántorított el, hogy a tökéletes hercegem enyém maradjon örökre. Jött egy csapás mi egyszerre megfordította az egész életemet a fejetetejére állított mindent, ami addig tökéletes kis létté alakult. És a lány, aki még akkor nem volt tisztában a tényekkel, hogy a tökéletest kivel igenis összeillenek már rég karjaiban tartotta. Elengedte őt, elengedte kezét és megindult el, a távolba. Messzire, igencsak messzire sodródtak egymástól az élet tengerén. És látják? Nem csak a kislányok élnek tévhitben. Ma már 18 vagyok, mégis talán csak most kell rádöbbennem ki is volt vagy lenne nekem az igazi mikor már sok, sok butaságot elkövettem és mikor már azt hittem az igazi van mellettem. Mikor még én is hittem a hercegben talán még most is hiszek, talán létezik is talán ő az, akit elengedtem, akkor mikor életem egy csapásra megváltozott? Egyszer ki fog derülni, egyszer az én hercegem is eljön, egyszer mindenki hercege felbukkan, csak fel kell őt ismernünk, látnunk kell, hogy ő az és semmiféle fellángolás vagy csak tévhit ellenében nem szabad őt elengednünk, mert egyszer eljön az idő, hogy talán már soha nem tér vissza hozzánk, és akkor életünk végéig a gondolat fog kísérni, hogy biztosan ő volt az. Mi mégis hagytuk elsétálni, és egyre halványodni előttünk a képét. Honnan tudjuk, hogy ő volt az igazi? Megérezzük, meglátjuk, ez valami csodás érzés valami erőteljes egyszerűen csak tudjuk ő nem az, akivel le tudnánk élni az életünket, ő az, aki nélkül nem. [if !supportLineBreakNewLine] [endif]